A gitáros, aki szereti a korlátokat

Tom Morello Rage Against The Machine-, Audioslave- és Prophets Of Rage-beli munkássága révén kétségtelenül generációja egyik legnagyobb hatású rockgitárossá nőtte ki magát, akit Steve Vai is rendre felemleget interjúiban. A bárdista a Total Guitarnak egyebek mellett elmesélte, hogyan tanulta meg a helyes le-fel pengetést (alternate picking).

– Autodidakta lévén, amikor valamelyik kedvenc Alice Cooper- vagy Black Sabbath-dalt szerettem volna megtanulni, amelyet magamtól nem tudtam leszedni, beugrottam egy Highland Park-beli (Illinois állam) gitárboltba, ahol egy hippi sztóner megmutatta nekem a trükköket. Egy nap azonban a fickó beteget jelentett, így egy másik gyakorló-szobába küldtek, ahol a tanár Michael Angelo Batio, a később négynyakú gitárjáról (is) híressé vált gitárhős volt. Leültetett, és megkért, játsszak valamit, erre én belekezdtem valami elcsépelt szólóba. „Úgy hangzik, mintha gyorsan szeretnél játszani, csak éppen nem tudod, hogyan tedd” – állapította meg, majd egy lapra néhány alap pengetési gyakorlatot jegyzett le. Ezeket lassan kellett kezdenem, és azt mondta, csak akkor gyorsítsak a tempón, ha már nagyon jól megy. Ez a lecke megváltoztatta az életemet, ennek köszönhetően voltam képes később olyan szólókat játszani, mint amelyek a Take The Power Back- vagy a #1 Zero-dalokban hallhatók”, hangsúlyozta Morello, aki jellegzetes stílusáról is szólt.

– Későn, tizenhét éves koromban kezdtem gitározni, és korábban sosem hallottam egyetlen gitárost sem, aki a zenéjében a zajokat hozzám hasonló módon alkalmazta volna. Hőseim, Eddie Van Halen és Randy Rhoads, majd Steve Vai és Yngwie Malmsteen játékát próbáltam fölülmúlni. Rájöttem, ha eleget gyakorlok, ugyanarra a szintre juthatok technikailag. azonban, ami hiányzott, az a saját hangom volt. A Rage Against The Machine kezdeteinél DJ-nek neveztem ki magam, és már nem egydimenziós hangszerként tekintettem a gitárra. Egy darab fa, hat húr, némi elektronika, egy kapcsoló, amit kényem-kedvem szerint buherálhatok, hogy a saját »zajvilágomat« létrehozzam. Ahogy »levettem a szemellenzőt«, rádöbbentem, a rockgitározás nem korlátozódik a Chuck Berry- és Eddie Van Halen-féle megközelítésre, és onnantól olyan hangok generálását kezdtem gyakorolni a hangszeren, mint a DJ-scratchelés, az állatkerti vaddisznók visítása vagy éppen egy felszálló helikopter zaja. Ha nem is tudtam hűen visszaadni az említett zajokat, jó érzés volt, hogy szűz területre léptem, ahol senki nem járt előttem. Egy új hangzásvilágot kezdtem felépíteni”, nyugtázta.

Végül azt a tévhitet oszlatta el, hogy engeteg gitáreffektet használna. „Csupán egy Whammy-, egy boost, egy delay és egy wah-pedált használok. A napokban megjelent Signature Cry Baby-wah pedálom elektronikája megegyezik a 18 éves koromban vásárolt pedáléval. Minden őrült hangot ezekből csiholok ki. Kezdetben nem volt pénzem többre, aztán megtanultam a korlátim között élni. Amikor valaki megmutatta, hogyan kell beállítani az effektjeimet, borzasztóan szóltak, ezért úgy döntöttem, a magam módján használom ezeket. Még annyit, hogy ugyanazokatt a beállításokat, erősítőt és effekteket használom, mint a karrierem kezdetén”, summázott.

Fotó: ca.news.yahoo.com