A napokban jelent meg Adrian Ordean gitáros, dalszerző, hangmérnök, producer (vele készült interjúnk itt olvasható) După ani și ani – povestiri din spatele scenei (Sok-sok év után – kulisszatörténetek – szerk.) című önéletrajza. Pontosabban ez egy újrakiadás, hiszen az évtizedek során a Riff, Roșu și Negru, Compact, Schimbul 3, Pact mellett számos egyéb pop-rock produkció sikerdalait jegyző, kitűnő zenész karrierjének ötven évét (az 1961–2011-közötti időszakot – szerk.) felölelő kötet először 2017-ben, szülővárosában, Nagyszebenben jelent meg, ám a Cartea Daath jóvoltából ezúttal egy lényegesen feljavított, fotókkal illusztrált kiadványt lapozhatunk, amelyben Ordean, egyebek mellett az első romániai magánstúdió tulajdonosa, nemcsak sikerekben gazdag, ám buktatókkal is gyakran tarkított, 6 éves korában hegedű-, majd zongoratanulmányaival startolt karrierjének meghatározó epizódjait meséli el remek humorérzékkel, hanem véleményét is kifejti egyebek mellett a gitározásról és a gitárosokról is, amint az alább olvasható.
– Amikor gitárokra terelődik a szó, egyesek mindent (jobban) tudnak: úgy kenik-vágják a technikai adatokat, hogy azt hinné az ember, ezek okosabbak, mint az adott hangszer készítői. Aztán, amikor gitározásra kerül a sor, a dolgok azonnal bonyolódnak…Soha nem foglalkoztam igazából a beállításokkal, vagy a gitárhúrok márkájával. Új legyen, és 9-es vastagságú, csak ez érdekel a húroknál. A pengető helyes tartásáról való papolást sem igazán értem. Mindez vélhetően azért hagy hidegen, mert az első gitárjaim olyanok voltak, amilyenek, hazai gyártmányú „csodák”. Az első, régeni gyártmányú akusztikus hangszeremen egycentiméteres húrállás volt, akkor azt hittem, ennek így kell lennie, úgyhogy magamtól láttam hozzá a hegedű-, illetve zongoratanulmányaim során megismert elméleti tudásom segítségével a hangszertanuláshoz. Emiatt mai napig érdekes újjrenddel fogom egyik-másik akkordot…A pengetők akkoriban egyszerű, zöld, műanyag háromszögek voltak, amelyek minduntalan eltörtek. Úgyhogy milyen pengető-tartásra figyeltem volna? Inkább a gitározásra koncentráltam. Később, amikor jobb hangszerekhez jutottam, minden leegyszerűsödött, a gyári állítások megfelelőek voltak, nem kellett túl sokat molyolnom azzal. A pengetőimet magam készítettem, különféle műanyagdarabokból vágtam ki kis négyzeteket. Jelenleg bankkártyákból fabrikálom ezeket. A `70-es, `80-as években a húrok beszerzése komoly gondot jelentett Romániában. Idehaza csak akusztikus gitárra valót gyártottak, így, amikor valaki külföldről hozott egy-két húrszettet, azonnal lecsaptunk rá. Igen ám, de fennállt a veszély, hogy a vékony E-, illetve a H-húr már húrozáskor elszakad. Ezért a szebeni mérleggyárból több köteg 7-es, illetve 8-as huzalt szereztem be, és ezekből fabrikáltam kitűnő húrokat. Sokáig tartottak, és kitűnően is szóltak. A mások által eldobott húrvégeket magam illesztettem ezekre, a gitártokomban egy kisebb műhelynyi felszerelés volt. Most meg bankkártyákkal van tele, emellett ott található egy olló, amellyel a pengetőimet gyártom”.
A cikkben látható két instrumentális szerzemény a `90-es évekből való, bízom benne, egyszer elkészül az idén 66 éves mester által évtizedek óta tervezett szólólemez, amelyen jobb minőségben hallhatjuk majd ezeket.
Fotó: wowbiz.ro