Az idegen, a digitális ember és a progóriás

Nemrég írtunk a soron következő, A View From The Top Of The World című Dream Theater-sorlemez október 22-ei megjelenéséről (a hírt ITT olvashatod), amelyről a napokban John Petrucciék (fotó) közzétették az első dalt, a The Alient (Az idegen). Nos. Egyrészt a 9 és fél percbe (pontosabban 9.32) „sűrített” darab egyáltalán nem idegen, bármelyik Manginivel készített lemezre felkerülhetett volna. LaBrie kezdő dallamai picit a Barstool Warrior (Distance Over Time – 2019) kezdő sorait idézték fel bennem, emellett minden benne van, amit a hallgató egy DT-daltól elvár: óriási dallamok, Petrucci- és Rudess-szólók (a dalban héthúrost használó maestro ezúttal inkább a dallamokra fókuszált, bár néha belevirgázik, ezúttal a jobb kezébe épített fúrópisztolyt takarék üzemmódba állította – szerk.), illetve uniszonók, ritmuskavalkád, ám semmi új a nap alatt. Utóbbi gondolat a rajongók azon részét idézi, akik egyrészt Mike Portnoy után már nem tartják „az igazinak” a progmetal-óriásokat, másrészt úgy vélik, az Octavarium óta már csak rutinból írják a lemezeket Petrucci és társai.

Magam nem ezt a tábort erősítem, bár vélhetően Images… vagy Awake-szerű spanyolviasz-feltalálást már hiába várunk a DT-től. Mondjuk, hirtelen nem jut eszembe egyetlen olyan zenekar sem, amelyik a 16. lemezén is gyökeresen újat nyújtott volna…Rutin vagy sem, nekem nagyon bejön az olvasatomban a cím ellenére elsősorban a digitális – a gépek, kütyük nyújtotta biztonságos magányba menekülő, mindentől és mindenkitől elidegenülő – emberről szóló dal, amelyben a hangszeresek izzadás nélkül megugorják az általuk lemezről-lemezre picit még magasabbra helyezett szintet. Kiemelném Manginit, aki szokásához híven minduntalan képes ámulatba ejteni. Tudom, gitár, Petrucci, meg minden, és imádom, ám ebben a dalban számomra „nyolckarú” Mike viszi a pálmát. Ja, a dalhoz tartozó videó egy teljes történetet mutat be, és a zenekar tagjai nem láthatók, hacsak nem Petrucciékat bújtatták szkafanderbe… Szóval várom a teljes lemezt, bár addig tuti, még 1–2 dalt kipottyantanak. Résen leszünk, és megírjuk véleményünket azokról is. Addig nézzétek, hallgassátok a The Alient és fejtsétek ki véleményetek róla.

Fotó: metalinjection.net

1 thought on “Az idegen, a digitális ember és a progóriás”

  1. Pingback: HIbátlan folytatás - PONTHATHÚR

Comments are closed.