Bruce Kulick hathúrnyűvő, aki a KISS sorait erősítette a maszkmentes időszakban 1984 ás 1996 között, a Rolling Stone-nak felidézte a legendás zenekarba vezető út néhány momentumát. „1981-ben meghallgatáson voltam, amikor Ace (Frehley) helyére kerestek bárdistát. A tesóm, Bob (Kulick 1950–2020, ismert stúdió- és bérgitáros, illetve producer) állandóan azt hajtogatta nekik: »Bruce óriási. Meg kell hallgatnotok!« De akkor még nem álltam készen a nagy lépésre. Mindössze annyira emlékszem, hogy a meghallgatáson semmit nem hallottam magamból, ám Gene (Simmons, basszer) megjegyezte: »Szép vibrato!«”
Ám, am késik, nem múlik alapon eljött Bruce ideje is. „Néhány évvel később Mitch Weismann, aki a Beatlemania-musicalben (1977, Broadway) szerepelt, mondta Paulnak (Stanley, gitáros-énekes), »ha árnyékemberre, stúdiógtárosra van szükségetek, hívjátok Bruce-t. Nagyon jó a fickó.« Ez meglepett, hiszen nem s tudtam, hogy valaha hallott gitározni. Így, míg korábban a bátyám kapta a stúdiózenész-feladatokat, hirtelen jött a felkérés, hogy a KISS Animalize (1984) című lemezén segítsek két dalban (Lonely Is the Hunter és Murder in High-Heels). Paul korábbról ismert, hiszen gyakran tallkoztunk, amikor a tesómmal lógtam. Most meg neki gitározhattam. Mielőtt elköszöntem, utánam szólt: „»Ne vágasd le a hajad!« Szent szar, mi akar ez lenni, gondolkoztam. Aztán alig egy hónap múlva a KISS irodájából hívtak, hogy beugornék-e Mark St. John, az új gityós helyére, akinek egészségügyi gondjai adódtak. Úgy éreztem, megütöttem a főnyereményt, hiszen a KISS-ben játszhatok néhány hétig. Lelkesedésemben túlerőltettem a karom, meghúztam egy idegszálat, és két hétig nem járhattam próbára. Gene felhívott, hogy »tényleg megsérültél, vagy csak berezeltél?«, és kicsit begyulladtam, hogy elszúrom életem nagy lehetőségét, ám végül rendeződtek a dolgok, és ottragadtam”.
Bruce Kulick jelenleg a Grand Funk Railroad tagja.
Fotó: ultimateclassicrock.com