kritika

lemezek szubjektív véleményezése

George Lynch: Seamless

Tamás Dénes főállású író barátunk amellett, hogy imád bringázni és hegyet megmászni, megszállott metál és rockzene-hallgató aki már-már szertartás szintű szeánszokban kényezteti füleit és lelkét fémzene-album kapszulákkal. Nagy örömünkre írt egy lemezkritikát a ponthathúrra. Íme, fogyasszátok: George Lynch: Seamless, Rat Pak Records, 2021 – Kritika George Lynch kedvenc rockgitárosaim közé tartozik. A sokoldalúsága, öntörvényűsége, hihetetlen …

George Lynch: Seamless Read More »

Maróthy Zoltán – Mysterium

Megjelent Maróthy Zoltán első szólólemeze, amelyre a múlt évezred kilencvenes éveinek közepétől vártam. Igaz, akkor egy instrumentális albumot képzeltem el, ezzel szemben a Mysterium tizenkét dalából mindössze kettőben nincs ének. Ám egyáltalán nincs hiányérzetem emiatt. Egyrészt Zoli az énekes dalokban is nagyokat szólóz, másrészt meg, bár lépten-nyomon hangsúlyozza, hogy anno a gitározás mellett kényszermegoldásként ragadott …

Maróthy Zoltán – Mysterium Read More »

Yngwie Malmsteen – Parabellum

Yngwie J. Malmsteen Relentless (2010) című lemezén énekelt utoljára „külsős”, Tim „Ripper Owens személyében, szóval ez már a negyedik albuma a neoklasszikus gitározás megteremtőjének, amelyen egymaga állt mikrofon elé. Aztán lassan a hangszresek is kikoptak a Maestro mellől, olyannyira, hogy a Parabellum tíz dalában a dobok kivételével (Lawrence Lannerbach) Malmsteen játszik az összes hangszeren, csellót …

Yngwie Malmsteen – Parabellum Read More »

Liquid Tension Experiment 3

Huszonkét év után jelent meg a progóriások instrumentális projektjének harmdik lemeze, és épp olyan lett, mint amire számítottam. Olvastam már olyan kritikát, miszerint nincs rajta semmi új, amit ne hallhattunk volna a két előző LTE-albumon. Zenész is fejtette ki véleményét, mely szerint nagyon jól zenélnek a fiúk, roppant technikásak, meg minden, csakhogy a technika csak …

Liquid Tension Experiment 3 Read More »

Cristi Gram – State Of Mind

Crist Gram lassan két évtizede a román rocklegenda Phoenix sorait erősíti, emellett Awake néven Dream Theater-tribute zenekarával a progmetal óriások dalait tolmácsolja kitűnő minőségben, és 2009 novemberében egy jobb sorsra érdemes instrumentális gitáralbumot – jelen írás tárgyát – is kiadott. A State Of Mind megszólalása a mai, túlvezérelt, „mindnnélhangosabb-lemezek” világában is megállja a helyét. A …

Cristi Gram – State Of Mind Read More »

Bernth – Elevation

A napokban jelent meg Bernth Brodträger osztrák gitáros (most maradjunk ennél, hogy még mi minden, arról a vele készített interjúnkban itt olvashatsz) első instrumentális szólóalbuma. A bécsi virtuóz célja bevallása szerint egy meghatározó lemez elkészítése volt, nem kívánta egy újabb „tizenkettő egy tucat” produkcióval gyarapítani az instrumentális rockgitáralbumok sorát. Hogy ezt mennyire komolyan gondolta, mi …

Bernth – Elevation Read More »

Plini – impulse voices

Amikor lemezhallgatás közben csak Plini Roessler-Holgate játékát figyeltem, az jutott eszembe, nem lepődnék meg, ha kiderülne, hogy Metheny, Vai, Lettieri, Lukather, Guthrie és a Cynic mutatott pár haladó figcsit ennek a srácnak valami backstage-ben, ő meg nem volt rest azokat tovább gondolni és saját játékká gyúrni, majd a pompás melódiákat a nagyvilág progfülei elé dobni. Ez …

Plini – impulse voices Read More »

The Waiting Ones – For Those Who Love To Be On The Road

Tizenegy év terméséből választott ki tizenhárom dalt Kovács Attila (alias Nihilak), a Varso, Watch My Dying, Superbutt, Nervekiller, I Divine, Bloodiest, Sear Bliss (elnézést, ha valami kimaradt) soraiból ismert gitáros a The Waiting Ones nevű instrumentális szólóprojektjének első lemezére. SZÓLÓLEMEZ, így, csupa nagybetűvel, hiszen amellett, hogy az összes hangszeren Attila játszik, a hangmintázást, dobprogramozást, keverést …

The Waiting Ones – For Those Who Love To Be On The Road Read More »

Kiko loureiro – open source

Minden jel arra mutat, hogy a Tornado-kultuszt elindító zseniális Marty Friedman kilépése óta a Megadeth szólógitárosi posztjára leigazolt zenészek legértékesebbje és legnépszerűbbje a brazíliai Angra csapatból érkező Kiko Loureiro, aki 2015-ben csatlakozott Dave Mustaine felsőkategóriás zenekarához. A szólókarrierjét korábban már az Angra mellett nagy léptekkel építő technikás húrbűvész népszerűségét mi sem példázza jobban, mint az …

Kiko loureiro – open source Read More »

Christian Muenzner – Path Of The Hero

Christian Muenzner márciusban megjelent harmadik instrumentális szólóalbumán nem lett újra feltalálva a spanyolviasz, ám a 39 éves, németországi gitáros kétségtelenül kiugró minőségű muzsikát préselt a harmincöt perces korongra. A tizenegy éves kora óta gitározó, zenei ismereteit a Münich Guitar Institute-on elmélyítő bárdista elképesztő játékát az elmúlt években megannyi technikás death metal formáció lemezein, illetve koncertjein …

Christian Muenzner – Path Of The Hero Read More »

Joe Satriani – Shapeshifting

Történetek a zene nyelvén Joe Satriani. A MESTER. Így, csupa nagybetűvel. Azon kevesek közé tartozik, akinek gitározása egyetlen hang után felismerhető. Az 1980-as évek második felétől játéka gitáros-generációkra volt és van hatással, lenyűgöző virtuozitása, a bluest és metalt egyéni módon ötvöző stílusa, a védjegyeként szolgáló legato, a pengetővel tappingelés és a tremolóvarázslás rendre visszaköszön a …

Joe Satriani – Shapeshifting Read More »

Szijártó Zsolt – Stoppos a galaxisban

Bár Szijártó „Szupermen” Zsolt első instrumentális albuma 2019 tavaszán jelent meg, úgy vélem, majd két év elteltével is megér egy misét. Hősünket koncerten 2011-ben láttam először, Tim „Ripper” Owens zenekarában, aztán néhány évvel később ismét volt szerencsém a gitárjátékát élőben hallani. Első pillanatban megragadott, hogy minden egyes hangot úgy szólaltatott meg, mintha az lenne az …

Szijártó Zsolt – Stoppos a galaxisban Read More »