kritika

lemezek szubjektív véleményezése

Mentes Norbert – Na, mi van? 40 év Moby Dick

Nemrég jelent meg a Kárpátia Stúdió gondozásában Magyarország egyik meghatározó gitárosának önéletrajza. Mentes Norbert alapítója és négy évtizeden át dalíró-szólógitárosa volt a thrash metal-legenda Moby Dicknek, így nem meglepő, hogy a hathúrművész eddigi élete, karrierje egybefonódik a zenekar történetével, melynek soraiból idén nyáron lépett ki. Hősünk úgy ír, ahogy gitározik: nem áll a sor végére, …

Mentes Norbert – Na, mi van? 40 év Moby Dick Read More »

Kékkői Zalán – My world, my dream

Kékkői Zalán megvalósította álmát. És tette mindezt úgy, hogy első szólólemeze tizenegy dalával az instrumentális rockzene hallgatóinak nyújt betekintést saját világába. Kellemes hallgatnivaló. Pazar gitárjáték. Remekbe szabott dalok intróval, verzével, refrénnel, bridge-dzsel és természetesen a csúcspontot jelentő gitárszólóval. Hangulatkavalkád, melyben mindig a mosoly, a remény él az utolsó szó jogával. Jó hallgatni a lemezt. Jó …

Kékkői Zalán – My world, my dream Read More »

George Lynch: Seamless

Tamás Dénes főállású író barátunk amellett, hogy imád bringázni és hegyet megmászni, megszállott metál és rockzene-hallgató aki már-már szertartás szintű szeánszokban kényezteti füleit és lelkét fémzene-album kapszulákkal. Nagy örömünkre írt egy lemezkritikát a ponthathúrra. Íme, fogyasszátok: George Lynch: Seamless, Rat Pak Records, 2021 – Kritika George Lynch kedvenc rockgitárosaim közé tartozik. A sokoldalúsága, öntörvényűsége, hihetetlen …

George Lynch: Seamless Read More »

Maróthy Zoltán – Mysterium

Megjelent Maróthy Zoltán első szólólemeze, amelyre a múlt évezred kilencvenes éveinek közepétől vártam. Igaz, akkor egy instrumentális albumot képzeltem el, ezzel szemben a Mysterium tizenkét dalából mindössze kettőben nincs ének. Ám egyáltalán nincs hiányérzetem emiatt. Egyrészt Zoli az énekes dalokban is nagyokat szólóz, másrészt meg, bár lépten-nyomon hangsúlyozza, hogy anno a gitározás mellett kényszermegoldásként ragadott …

Maróthy Zoltán – Mysterium Read More »

Yngwie Malmsteen – Parabellum

Yngwie J. Malmsteen Relentless (2010) című lemezén énekelt utoljára „külsős”, Tim „Ripper Owens személyében, szóval ez már a negyedik albuma a neoklasszikus gitározás megteremtőjének, amelyen egymaga állt mikrofon elé. Aztán lassan a hangszresek is kikoptak a Maestro mellől, olyannyira, hogy a Parabellum tíz dalában a dobok kivételével (Lawrence Lannerbach) Malmsteen játszik az összes hangszeren, csellót …

Yngwie Malmsteen – Parabellum Read More »

Liquid Tension Experiment 3

Huszonkét év után jelent meg a progóriások instrumentális projektjének harmdik lemeze, és épp olyan lett, mint amire számítottam. Olvastam már olyan kritikát, miszerint nincs rajta semmi új, amit ne hallhattunk volna a két előző LTE-albumon. Zenész is fejtette ki véleményét, mely szerint nagyon jól zenélnek a fiúk, roppant technikásak, meg minden, csakhogy a technika csak …

Liquid Tension Experiment 3 Read More »

Cristi Gram – State Of Mind

Crist Gram lassan két évtizede a román rocklegenda Phoenix sorait erősíti, emellett Awake néven Dream Theater-tribute zenekarával a progmetal óriások dalait tolmácsolja kitűnő minőségben, és 2009 novemberében egy jobb sorsra érdemes instrumentális gitáralbumot – jelen írás tárgyát – is kiadott. A State Of Mind megszólalása a mai, túlvezérelt, „mindnnélhangosabb-lemezek” világában is megállja a helyét. A …

Cristi Gram – State Of Mind Read More »

Bernth – Elevation

A napokban jelent meg Bernth Brodträger osztrák gitáros (most maradjunk ennél, hogy még mi minden, arról a vele készített interjúnkban itt olvashatsz) első instrumentális szólóalbuma. A bécsi virtuóz célja bevallása szerint egy meghatározó lemez elkészítése volt, nem kívánta egy újabb „tizenkettő egy tucat” produkcióval gyarapítani az instrumentális rockgitáralbumok sorát. Hogy ezt mennyire komolyan gondolta, mi …

Bernth – Elevation Read More »

Plini – impulse voices

Amikor lemezhallgatás közben csak Plini Roessler-Holgate játékát figyeltem, az jutott eszembe, nem lepődnék meg, ha kiderülne, hogy Metheny, Vai, Lettieri, Lukather, Guthrie és a Cynic mutatott pár haladó figcsit ennek a srácnak valami backstage-ben, ő meg nem volt rest azokat tovább gondolni és saját játékká gyúrni, majd a pompás melódiákat a nagyvilág progfülei elé dobni. Ez …

Plini – impulse voices Read More »

The Waiting Ones – For Those Who Love To Be On The Road

Tizenegy év terméséből választott ki tizenhárom dalt Kovács Attila (alias Nihilak), a Varso, Watch My Dying, Superbutt, Nervekiller, I Divine, Bloodiest, Sear Bliss (elnézést, ha valami kimaradt) soraiból ismert gitáros a The Waiting Ones nevű instrumentális szólóprojektjének első lemezére. SZÓLÓLEMEZ, így, csupa nagybetűvel, hiszen amellett, hogy az összes hangszeren Attila játszik, a hangmintázást, dobprogramozást, keverést …

The Waiting Ones – For Those Who Love To Be On The Road Read More »

Kiko loureiro – open source

Minden jel arra mutat, hogy a Tornado-kultuszt elindító zseniális Marty Friedman kilépése óta a Megadeth szólógitárosi posztjára leigazolt zenészek legértékesebbje és legnépszerűbbje a brazíliai Angra csapatból érkező Kiko Loureiro, aki 2015-ben csatlakozott Dave Mustaine felsőkategóriás zenekarához. A szólókarrierjét korábban már az Angra mellett nagy léptekkel építő technikás húrbűvész népszerűségét mi sem példázza jobban, mint az …

Kiko loureiro – open source Read More »

Christian Muenzner – Path Of The Hero

Christian Muenzner márciusban megjelent harmadik instrumentális szólóalbumán nem lett újra feltalálva a spanyolviasz, ám a 39 éves, németországi gitáros kétségtelenül kiugró minőségű muzsikát préselt a harmincöt perces korongra. A tizenegy éves kora óta gitározó, zenei ismereteit a Münich Guitar Institute-on elmélyítő bárdista elképesztő játékát az elmúlt években megannyi technikás death metal formáció lemezein, illetve koncertjein …

Christian Muenzner – Path Of The Hero Read More »

Joe Satriani – Shapeshifting

Történetek a zene nyelvén Joe Satriani. A MESTER. Így, csupa nagybetűvel. Azon kevesek közé tartozik, akinek gitározása egyetlen hang után felismerhető. Az 1980-as évek második felétől játéka gitáros-generációkra volt és van hatással, lenyűgöző virtuozitása, a bluest és metalt egyéni módon ötvöző stílusa, a védjegyeként szolgáló legato, a pengetővel tappingelés és a tremolóvarázslás rendre visszaköszön a …

Joe Satriani – Shapeshifting Read More »

Szijártó Zsolt – Stoppos a galaxisban

Bár Szijártó „Szupermen” Zsolt első instrumentális albuma 2019 tavaszán jelent meg, úgy vélem, majd két év elteltével is megér egy misét. Hősünket koncerten 2011-ben láttam először, Tim „Ripper” Owens zenekarában, aztán néhány évvel később ismét volt szerencsém a gitárjátékát élőben hallani. Első pillanatban megragadott, hogy minden egyes hangot úgy szólaltatott meg, mintha az lenne az …

Szijártó Zsolt – Stoppos a galaxisban Read More »