Kékkői Zalán – My world, my dream

Kékkői Zalán megvalósította álmát. És tette mindezt úgy, hogy első szólólemeze tizenegy dalával az instrumentális rockzene hallgatóinak nyújt betekintést saját világába. Kellemes hallgatnivaló. Pazar gitárjáték. Remekbe szabott dalok intróval, verzével, refrénnel, bridge-dzsel és természetesen a csúcspontot jelentő gitárszólóval. Hangulatkavalkád, melyben mindig a mosoly, a remény él az utolsó szó jogával. Jó hallgatni a lemezt. Jó volt elsőre, aztán nagyon sokszor, majd néhány nap szünet után elővéve ismét. Jó beleborulva kalandozni a hangok útján, ahogy a hétköznapi tevékenységekhez is remek kísérő lehet.

Zalán úgy tárja elénk változatos gitárjátékának sokszínű palettáját, hogy a hangokat, az egyes technikai megoldásokat a DALOK szolgálatába állítja, és bár gyakran elereszti ujjait, szólói nem uralják a teret, csupán az adott kompozíció kiteljesedéséhez szükséges pluszt nyújtják. Magabiztosság árad a lemezből, egy képességeinek tudatában levő művész névjegye, aki nem izzadt vért, hogy minden pillanatban bizonyítsa, mekkora komponista, előadó és producer egy személyben. Nem öncélú, hanem a hallgatót gondolkodásra bíró, egyben szórakoztató Zalán albuma. És még valami: a dalcímek nem csak úgy lettek odadobálva, tényleg bele- vagy ki lehet érezni, hallani a dalokból a címek által sugallt hangulatokat.

A Catfight kandúrhangot reprodukáló tremolóvarázslós intrója után egy lendületes, fordulatos dal kerekedik azonnal ragadó refrénnel, óriási szólóval, és Zalán gitárjából bizisten csak úgy sorjáznak a dühös, fújtató macsekek.

A The smile on your face verzétémája némi kék álmokba is elröpteti a hallgatót, közben meg a szeretett személyről regél gyönyörű dallamaival.

A Shelter tétova kezdőhangjai csodás, biztonságot nyújtó dallá kerekednek. Kiemelném a szólót, melyben Zalán bebizonyítja, hogy a virtuozitás és az érzés kéz a kézben kitűnően megfér egymással!

A Dancing flames hangjai körülölelik, majd felperzselik a lelket, hogy aztán egy utolsó ellángolást követően a megnyugvásé legyen a főszerep.

Első hallgatás óta nem változott semmi: kedvenc dalom a Shadows chat. Elképzelem, ahogy koncerten a verzé alatt a közönség tapssal erősíti a zenekart…elmélkedősebb darab, amelyben a billentyű is kifejti nézőpontját, a gitárszóló alatt meg hősünk istenigazából elereszti ujjait.

A Consolation-ben a kezdeti szomorúság után a vigasz is felüti fejét, végül utóbbi hangulata lengi körül a hallgatót.

A City rock hangjai igazi rockhangulatot idéznek, egy olyan helyen, ahol felhőtlen mosoly és móka az élet. A szóló ismét óriási, de ez ott is így van, ahol éppen nem emeltem ki. Érdekes, ahogy Zalán gitárja a dal végén önmagának felesel.

A Madness héthúros őrülettel indít, majd néhány thrash-ütem után egy komor, mindent sodró kompozícióvá kerekedik. A szóló előtt és első részében Zalán nyugalomba ringatja a gyanútlan hallgatót, hogy aztán minden korábbinál komolyabb zúzda kerekedjen a fináléban.

A Dreamcatcher elmélkedése lenyugtatja a pár perccel korábban felkorácsolt kedélyeket, a dobkáva kopogó hangjai balzsamként kenegetnek, ahogy az óriási gitárdallamok is.

A So far so good egy újabb elmélázós darab újabb remek refrénnel, amely jelzi, hogy eddig minden a legnagyobb rendben. Egyenes folytatása a dalnak a lemezt záró Lullaby? mely altatódalnak is kitűnően megfelel, ahogy azt az akusztikus akkordbontogatásokra válaszoló kisbaba is megerősíti. Summázva, az instrumentális gitárzene kedvelőinek ajánlom Zalán lemezét, ahogy azok számára is, akik csak simán a remek gitározással elővezetett minőségi rockdalokat szeretik. A lemez megrendelői sorsoláson vesznek részt november 28-án, a díjról, az albumról és sok egyébről Zalánnal készült interjúnkban olvashatsz.