Két napja volt a Wembleyre

2020 októberében jött a hír, hogy a brit shredder Andy James beugrós turnégitárosból állandó taggá lépett elő az amerikai Five Finger Death Punch zenekarban. A korábban saját bandájával, a Sacred Mother Tongue-gal négy, szólóban pedig hat lemezt is készítő metálgitárossal és a 5FDP vezetőjével, Báthory Zoltánnal a Guitarworld beszélgetett a gitároscsere körülményeiről.

„Az Andy belépése a turnén kisegítőként egy új helyzet volt, ami a bandának már nagyon kellett” – mondja Báthory. „Pont olyan energiákra volt szükségünk, amilyenekkel ő érkezett. Fantasztikus gitáros, és egy jófej srác. Persze már korábbról ismertük egymást valamennyire.”

„Mivel lenyűgözőnek találtam Andy videóit, követője voltam a csatornáin, és amikor egy nap a stúdióban Charlie-nak (Charlie Engen dobos – szerk), megemlítettem Andy nevét, kiderült, hogy turnézott már vele. Mondtam, ha legközelebb dumálnak, említse meg, hogy rajongok az anyagaiért. Később, amikor az egyik általam menedzselt zenekarba akartam beszervezni Andy-t, folytattunk pár beszélgetést is. De mindig az volt az érzésem, hogy nagyobb közönség illenne ehhez a gitároshoz. Ugorjunk előre az időben és azon találom magam, hogy küldöm neki az üzenetet, nem csatlakozna-e a Death Punchhoz a Wembley-koncertre.”

a

“Nem igazán volt idő meghallgatásra sem – meséli Andy – “Érkezett ez az őrült üzenet Zoltántól, hogy >Jó-e a zenei memóriád?> Nem is tudtam, mire vélni, ugyhogy felhívtam, hogy mire gondol? >Meg tudsz tanulni egy teljes szettet két nap alatt?> Nos, dobd át és meglátom.”

“Igazából már az American Capitalist lemez óta rajongtam a Death Punchért, így ismertem a dalokat, de nem játszottam őket. Egy 17 dalos lista volt, és két nap alatt kellett bevágnom, mielőtt Londonba repültem a Wembley-koncertre.

Emlékszem, a repülőgépen is a dalokat ismételtem fejhallgatóval. Rögtön be is dobtak a mélyvízbe” (nevetés). Két-három koncert kellett, hogy tökéletesen játsszam őket, és komfortosan érezzem magam a színpadon. Az első buli például csak arról szólt, hogy megszokjam a fülesben a monitorozást és megszokjam a szemkontaktust mindenkivel a zenekarból. Meg kellett találnom a helyem a színpadon, erről szólt az első műsor. De ez egy folyamat volt, és az utolsó négy bulin már nagyon jól éreztem magam.”- meséli Andy.

“Ezek után már nem kellett nagyon sok idő ahhoz, hogy megszülessen a döntés, Andy-t bevesszük a zenekarba.” – folytatja Zoltán Báthory.

“Miután az ember meggyőződik róla, hogy az új gitáros el tudja játszani a műsort, elkezd más dolgokra figyelni, például, hogy tényleg illik-e a bandához? Van-e benne energia és fíling a színpadon? Hatalmas cuccal dolgozunk, szóval nem arról van szó, hogy a gitártémákat egyszerűen lejátssza; közvetítenie kell a zenekar energiáit a közönség felé.

És miközben sok nagyszerű gitáros van, sokuk a színpadon mégis elveszik, valami lényeges hiányzik az előadásukból. A Five Finger Death Punch egy eleven, lélegző műsor, sok visszajelzést kapunk a közönségünktől is a koncert alatt, tehát az is számított, hogyan fogadják Andy-t. Mivel rengeteg különböző tényezőt kell figyelembe venni, valamennyi időt azért szántunk arra, hogy megbizonyosodjunk róla, Andy a zenekarral valóban egy hullámon tud-e rezdülni.

„A sok együttlógás és előadás után egyértelmű lett, hogy működik. Mivel olyan dinamika van a zenekar tagjai között a – színpadon és azon kívül is, – amelyet nem lehet megtervezni. A színpadon nem tudsz minden folyamatosan koordinálni, hanem az van, hogy vagy minden a helyére kerül, vagy nem, teház az ember vagy ösztönösen tudja, mit kell tennie, vagy nem. És Andy Jamesnek ez tökéletesen ment.” – summáza Zoltán.

Fotók: Heiner Bach (borító); Wombat (zenekari); youtube (live)