Lenyűgöző láthatatlan szörnyeteg

John Petrucci baljós akkordbontásával indul az október 22-én piacra kerülő tizenötödik Dream Theater (DT) albumról másodikként kirakott Invisible Monster, majd rövid gondolkodás után a csapat úgy igazából belevág a lecsóba. Ám nem kell száguldásra gondolni, egy jófajta, középtempós, természetesen a rájuk jellemző ritmikai csavarokkal, fordulatokkal, ötletes megoldásokkal fűszerezett, óriási dallamokat felvonultató kompozíció, amelyet érzésem szerint LaBrie koncerten kínszenvedés nélkül elő tud majd adni. A szöveg az egyre több emberéletet megmérgező, romba döntő, őrületbe kergető szorongásról szól, és a zene nagyon jól érzékelteti a pokol egyre mélyebb bugyraiban tépelődő lélek szenvedését. A verzé alatt szunnyadó, a bridge alatt kígyóként a bőr alatt kúszó, majd az áldozat nyakára tekeredő láthatatlan szörny a refrénben bontakozik ki igazán, megmutatva gyönyörű dallamokkal álcázott rút voltát. A szóló előtt kicsit elméláznak a fiúk, Rudess billentyűivel némi szellemidézést tart, majd egy rövid crescendo és Mangini géppuskasorozatát követően után korunk egyik legszakállasabb és legmosolygósabb gitárhírója egy akkora szólót karcol oda, hogy talán még most is füstölög a gitárnyak!

A Mangini-éra lemezeit (is) kivétel nélkül szeretem, ám DT-dal rám ekkora hatással legutóbb 2013-ban volt, nevezetesen a Dream Theater-album The Looking Glass című kompozíciója. A Láthatatlan szörnyeteg vérbeli DT, ám mégis más. Sokszor, sokaktól hallottam, olvastam, hogy a progmetal császárok már rutinból írnak, a Manginival készült lemezek nem az igaziak, megmégmittoménmi. Magam sosem éreztem ezt így, ám tény, hogy ez a dal nagyon odabasz. Szkeptikus DT-drukkereknek ajánlom barátkozásra, és valami azt súgja, az A View from the Top of the World nagyon erős lemez lesz!

Fotó: Facebook-John Petrucci