Joe Satriani nemrég a Behind The Vinyl podcasten adott interjúban kifejtette, jóval azelőtt használta a kétkezes tappinget, mielőtt az említett technikát 1978-ban az októberben elhunyt Eddie Van Halen előadásában hallotta volna. „Úgy vélem, mivel egyazon generáció tagjai voltunk, Eddie-hez hasonlóan ugyanazokat az előadókat láttam, hallottam a tévében. 1973-ban a Don Kirshner`s nevű műsorban a Wishbone Ash szerepelt. Azt hiszem, apám nézte a show-t, amikor beléptem a szobába, és láttam, amint az egyik fickó az ujjaival játszott a gitáron. »Atyaég!« – gondoltam, majd a szobámba rohantam, elkaptam a gitárom, és eldöntöttem, attól kezdve álandóan így játszom. Az összes barátom tappingelt, ám Eddie zsenijét mi sem bizonyítja jobban, mint az ahogyan, és amit játszott”, tette hozzá. – Amikor első alkalommal hallottam Eddie játékát, leesett az állam. Épp a rádiót hallgatva jammeltem, amikor lejátszották az Eruptiont. Éreztem, hogy valami óriásinak a tanúja vagyok. „Ennek a srácnak ugyanaz az eszköztár áll rendelkezésére, mint nekem, de ő tudja is használni!” – villant át az agyamon. És éreztem, hogy mosolyognom kell. Ugyancsak nagyon tetszett az agresszív, ugyanakkor rendkívül dallamos előadásmódja. Nem volt tökéletes, de színtiszta rock and roll volt, amolyan arcbamászó, „Gyerünk, érezzük jól magunkat!” jelleggel. Alig vártam, hogy megmutathassam a többi gitáros srácnak a városban, hiszen akkoriban a „Nyugi, csak semmi gyorsaság, vissza a `60-as évek tiszta gitárhangzásához” hozzáállás volt jellemző, ezért már rég vártunk valakire, aki újraértelmezi, fenekestül felforgatja a rockgitározást. És Eddie megcsinálta. Óriási volt! – idézi a guitarworld.com Satrianit.
Fotó: Metal Hammer Magazine