fontos az alapoktól kezdeni

Adrian Ordean – Interjú

A 2018-as Szent György Napok egyik sztárfellépője a tavaly újraalakult Compact B volt. A koncert előtt Adrian Ordean gitáros-zeneszerző-producer-hangmérnökkel egyebek mellett a huszonkét évvel ezelőtti kilépésről, a Paul Csucsival zajló pereskedésről, a zenekar idei terveiről és szólóalbumáról is beszélgettünk.

– Nyolc sikeres év után 1996-ban miért szállt ki a Compactból?

– Elmentem egy közös próbára az újonnan érkezett Csucsi Paullal, és rájöttem, a stúdiózás mellett nem lenne időm a zenekarra is. Romániában elsőként nyitottam magánstúdiót, ahol nagyon elfoglalt voltam, így amikor választanom kellett, a stúdió mellett döntöttem. Az igazat megvallva, a döntésben az is segített, hogy a próbán kiderült, az általam Leo Iorga (Compact B-énekes – szerk.) hangjára komponált dalokat át kellett volna írni, ugyanis Csucsi nem tudta a magasakat kiénekelni, így ezeket egy vagy több hanggal lejjebb kellett volna játszanunk. Ezt pedig semmiképp nem akartam.

– Közben szó volt a zenekar legsikeresebb felállásának újjáalakításáról is…

– Valóban, néhány év múlva megkeresett Teo Peter azzal, hogy a dolgok nincsenek rendben, és valahogy újra kéne éleszteni az 1988–1996 közötti felállást. Nem csak ő érezte úgy, hogy Csucsi visszatérésével a zenekar pályája ahelyett, hogy a csúcson maradt volna, az Irisz és a Holograf mellett, ahol 1996-os távozásomkor volt, egyre mélyebbre süllyedt. Péntek este nálam volt a stúdióban, ahol hétfőre beszéltünk meg találkát a többiekkel, hogy eldöntsük, hogyan tovább. A sors azonban közbeszólt: szombat reggel telefonáltak Udrișteről, hogy a kollégám közúti baleset áldozata lett. Elsőként értem a helyszínre, és láttam, mi maradt Teoból: egy zacskóban a lakáskulcsai, a telefonja és néhány lej.

– Bár tavaly megjelent önéletrajzában (După ani și ani…Povestiri din spatele scenei – szerk.) többször hangsúlyozta, hogy az ön számára nem létezett Compact B (bukaresti székhellyel) és Compact C (kolozsvári – 1998–1996), ahogy a sajtó nevezte az egyidőben azonos nevet viselő két együttest, tavaly mégis Compact B néven indultak újra…

– Miután Csucsi Paul tavaly 33 év zenekari tagság után kirúgta Leluț Vasilescu dobost a Compactból, Leluț megkeresett azzal, hogy talán jó volna a rég dédelgtett álmot, a Compact újjáalakítását megvalósítani. Rábólintottam, és hozzáláttunk. Megjegyzem, kizárólag egykori Compact-tagokat hívtunk meg a zenekarba, megkerestük Vlady Cnejevici billentyűst is, aki egyéb projektjei miatt nem vállalta a zenekari tagságot. A zenekar neve Compact B és Leo Iorga állandó meghívott, ugyanis Csucsi pert nyert Iorga ellen, aki nem használhatja a Compact nevet. Costi Cămărășant (aki 1977-ben Teo Peterrel alakította meg a Compactot – szerk.) és engem is beperelt, ám veszített, így nekünk jogunk van a névhasználathoz. Készítettünk egy új klipet az újr felvett Mă voi întoarce című dalra és év eleje óta koncertezünk az egész országban.

– 1996-os kilépésekor Leo Iorga énekessel megalakították a Schimbul 3 (Harmadik váltás – szerk.) nevű zenekart, amelyben ön mellett rendkívül tehetséges fiatal zenészek fordultak meg.

– Valóban. Magánstúdiómban rengeteg tehetséges zenész fordult meg, így közülük hívtam meg néhányat az új zenekarba. Néhány évig (1996–2000-között – szerk.) sikerrel koncerteztünk, megjelent két albumunk is. Most újra működik ez a zenekar is, bár már nem Leo az énekes. Ott az évek során általam írt dalokat játsszuk, így a repertoárban Roșu și Negru, Pact és Compact számok egyaránt fellelhetők. Azonban kezdettől leszögeztem, hogy állandóan nem tudok a zenekar mellett lenni, már nem vagyok mai fiú, és gyakran nélkülem koncerteznek, hozzáteszem, kitűnő teljesítményt nyújtva.

– Visszatérve az újjáalakult Compact B-hez. Kizárólag koncerteznének, vagy új CD is várható a zenekartól?

– Több dolgot tervezünk, de hadd kezdjem az elején. Első koncertünket ez év február 10-én Bukarestben, a 2500–3000 személy befogadására alkalmas Berăria H nevű vendéglőben rendeztük, hadd lássuk, hányan kíváncsiak még ránk. Este 7-kor kellett volna kezdenünk, ám a tulaj azt mondta, szó sem lehet róla, hiszen odakint hosszú sor kígyózik. Azt hittem, ugratni akar, és amikor a lépcső felé tartottam, hogy magam győződjem meg a valóságról, nem jutottam az első foknál tovább a tömegtől. Kérdeztem, egy pincért, mi történik, mire azt válaszolta, ezek az emberek jegyet váltottak, azonban már nem jutott számukra asztal. Azt mondtam magamban, ez nem lehet igaz. A koncert is rendkívül jól sikerült, és úgy véltem, ez egy jel, hogy itt valami nagyon jó dolog történik. Aztán március 1–15. között egy igen sikeres mini-turnéra mentünk. Désen például egy hétfői napon volt koncertünk, és mindössze egyetlen plakát hirdette az eseményt. Ennek ellenére teltház volt, megjegyzem, nem ingyenes koncertekről volt szó, az érdeklődők fizettek a belépőért. Akkor mondtam a nek az újabb mefiúknak, az emberek kíváncsiak ránk, ezt folytatnunk kell. Azóta folyamatosan koncertezünk, és érkeznek az újabb meghívások, aminek nagyon örülök. Szeptember 1-jéig az öszes hátvégénk (péntek–vasárnap) be van táblázva. Ez nyilván új lendületet adott, és vannak projektjeink. Június 1-jére egy gyerekkórussal készítenénk egy új dalt, és természetesen új lemezt is készítünk. Ezen mellettem Costi Cămărășan és Coco (Adrian Tinca basszusgitáros) is jegyezne néhány dalt szerzőként. Kíváncsiam várom, hogy lássunk hozzá a dalszerzéshez. Nyilván, többé-kevésbé különböző stílusú dalok születnek, ám addig gyúrjuk majd a szerzeményeket, amíg a Compact név által fémjelzett skatulyába beleillenk. Látható, hogy a koncerten játszott dalainkat több mint harminc éve énekli a közönség, ami azt jelenti, hogy jók, és őrült lennék, ha ezen változtatnék.

– Említette, hogy rendkívül sikeresek a koncertjeik. Koncert-DVD-t is megjelentetnének?

– Persze. Folyamatosan rögzítjük a koncertjeinket, és majd a legjobb helyszínen rögzített showt adjuk ki DVD-n. Ez akár Sepsiszentgyörgy is lehet, hiszen nagyon szeretem ezt a helyet. Idén a CD és a DVD jelenne meg, a folytatáshoz meg csak egészségre van szükségünk.

A Compact legsikeresebb időszakának zeneszerzője szólóalbumra készül

– Adrian Ordean szólóalbumot mikor vehetnek kézbe az instrumentális gitárzene kedvelői?

– Régóta tervezem egy instrumentális album elkészítését, és jegyzetek, demók formájában nagyjából készen is van az anyag. Már csak az az idő kell eljőjjön, amikor hozzálátok és nem hagyom abba, amíg ki nm adtam. Nem tudom, idén lesz-e erre időm, de megtörténhet, hogy év végén, jövő év elején rászánom magam. Bár, amint említettem, a koncepció megvan, mégis morfondírozom azon, mit kellene mutatnom, gitároznom az albumon. Hiszen már mindent eljátszottak, semmi újat nem hoznék. Valami mást, különlegeset szeretnék létrehozni. Példaként említeném Richard Claydermant, aki megtalálta ezt a különleges dolgot. Egyszerűen, szépen zongorázik, évtizedek óta a pályán van és sokmillió lemezt ad el. Azonban ez csak egy példa, nem abban a stílusban gitároznék, de szeretnék a közönség számára hasonlóan vonzó produkciót az asztalra tenni. Az öncélú virgázásnak sem vagyok híve, azt is millióan eljátszották már.

– Zenekarral rögzítené a szólóalbumot, vagy a modern technológia segítségével?

– Egyedül, a saját stúdiómban készítném el. Azonban itt van egy nagyon kényes dolog, amire oda kell figyelni. Hiába korlátlanok a technológia nyújtotta lehetőségek, nem zsúfolhatok össze a felvételre milliónyi hangszert, és a gitár sem szólhat egyszerre ezer felölről, hiszen azt élőben nem lehet előadni. Koncerten két gitár, egy billentyűs hangszer, egy dob és egy basszusgitár áll rendelkezésre, és ezekkel a lemezhez hűen kell előadni a szerzeményeket.

– Milyen tanácsot adna a kezdő zenekaroknak?

– Bár lehet, nem úgy tűnik, úgy vélem, mindig van esély a névtelenségből való kitörésre, csak ehhez komolyan kell venni a zenélést. Emlékszem, a régi időkben több ször kérdezték, mi a foglalkozásom. Mikor azt váaszoltam, zenész vagyok, megkérdezték, „jó-jó, de hol dolgozol?” érre azt válaszoltam, ezzel akarok foglalkozni egész életemben. Ehhez azonban rengeteget kell tanulni, gyakorolni, sok zenét kell hallgatni. Fontos a kezdetektől, a bluestól indulni, hiszen nagyon sokan kihagynak bizonyos lépcsőfokokat, és egy idő után nem jutnak egyről a ketőre, mert nem értik, mi történik a zenében. A fiatalok ügyesek, jó ötleteik vannak, és ha kellőképpen elszántak, szorgalmasak és kitartóak, beleteszik az eszüket és a szívüket a produkcióba, úgy vélem, van számukra hely a színtéren. Az sem árt, ha a zenekar tagjai jó barátságban vannak egymással. 1988×1996 között a Compactban nem voltak tagcserék, talán nem véletlenül volt az a zenekar történetének legsikeresebb időszaka. Természetesen saját szerzeményekre van szükség, hiszen feldolgozásokkal nem jutnak semmire. Ugyanakkor sok függ a rádióktól is, hiszen ha nem játsszák a zenédet, a közönség nincs, ahonnan ismerjen. És napjainkban a rádiókban nem nagyon lehet torzított gitárokat hallani… Fontos, hogy egy fogós dalt írjon a zenekar, aztán a többi kialakul.

– Apropó fogós dal. Ön szinte kizárólag slágereket ír. Hogy csinálja ezt?

– Amikor ötleteimet dalokká formálom, gyakran behunyom a szemem, és próbálom a közönség helyébe képzelni magam. Emellett a tapasztalat is segít, hiszen korábban rengeteg dalomról hittem azt, hogy közönségsikert aratnak, ám, miután egyszer-kétszer előadtuk koncerten és gyenge reakciót váltott ki, ejtettük. Idővel talán megtaláltam a közönséghez vezető utat, ám ezt nem kerestem, hanem egyszerűen belőlem jött.

– Még mindig naponta gyakorol?

– Igen, bár jóval kevesebbet, mint a kezdetekkor. Akkor hegedűn, zongorán és gitáron gyakoroltam nap mint nap, hosszú órákon át. Most inkább arra figyelek, hogy ne teljen el nap gitározás nélkül.

– Hallgat újabb előadókat?

– Természetesen. Esténként leülök a számítógép elé, felteszem a fejhallgatót és igyekszem tartani a lépést a rendkívül sűrű megjelenésekkel. Barátaim is állandóan küldik az új kedvenceiket, szóval tudom, mi történik a színtéren. Ez nagy segítség számomra, hiszen a nyugati zenekarok, előadók mindig jó példával jártak előttünk.

– Ki az a gitáros, akire legutóbb felkapta a fejét?

– Nem tudnék egyetlen nevet említeni, ahhoz túl sokan vannak. Nagyon szeretem Joe Bonamassa, Steve Vai és Joe Satriani játékát. Satriani szerintem kicsit a többiek fölött áll, bár Vai hihetetlen, fantasztikus. Ám Satrianinál egységesebb a hatás.

– Gitárosokat nevezek meg, és megkérem, mondja el az első dolgot, ami eszébe jut róluk… Steve Vai.

– Invenciózus.

– Joe Satriani.

– A legtalálóbb, legmegfelelőbb dolgokat pengeti.

– Yngwie Malmsteen.

– Elképesztően virtuóz, de…

– Ritchie Blackmore.

– Az ő hatására tanultam meg gitározni, mai napig nagy kedvencem, a Blackmore`s Night nevű őrültség ellenére.

– A kilencvenes években több sikeres zenekar producere, zeneszerzője és kitalálója is volt (pl. ASIA, Amadeus). Még dolgozik producerként?

– Nem. 18 évig éjjel-nappal dolgoztam a Migas Real Compact stúdióban, és ez az egészségem róvására ment. Jelenleg a házistúdiómban dolgozom, ahol igazából mindig is tettem a dolgom. A nagy stúdiót bérbe adtam, és otthon dolgozom néhány művészel, akiket jól ismerek. Soha többé nem akarom hallani, hogy „halló, négy napra kibérelném a stúdiót?”, majd amikor megkérdezem, kicsoda, az a válasz, hogy egy kórus, vagy egy cigányzenekar vagy valami hasonló. Idegen nyelvleckéktől kezdve manelen át mindent rögzítettem, emellett a Balotești mellett lezuhant repülőgép fekete doboza által rögzített adatok megfejtésében is részt vettem.

٭ Az interjú szerkesztett változata a Székely Hírmondó napilap 2018. május 22-ei számában olvasható

٭٭ Leo Iorga énekes 2019. november 2-án elvesztette a tüdőrákkal 2011 óta folytatott küzdelmet

1 thought on “fontos az alapoktól kezdeni”

  1. Pingback: A húr 9-es és új legyen! - PONTHATHÚR

Comments are closed.