Nita Strauss volt a „Live from Nerdville with Joe Bonamassa” online beszélgetés legutóbbi vendége, akit a blues-guru majd ötven percig faggatott többek között a kezdetekről és karrierje fontosabb állomásairól, szólóemezéről és szessiönmunkáiról, de arról az üzleti stratégiáról is, amelyre manapság egy professzionális gitárosnak szüksége van a hosszú távú fennmaradáshoz/sikerhez.
„Mennyire fontos az, hogy a bizniszt saját magad irányítsd? Tudom, hogy nagyon független vagy, hogy kickstarteren keresztül gyűjtöttél pénzt a szólólemezedhez, az album jogait te birokolod, a master-anyagokkal együtt stb. Ennyire fontos ez a függetlenség?” – kérdezi Joe az interjú egy pontján.
„Óriási dolog függetlennek maradni. Manapság létezik egy tévhit, amit – bármennyire is rosszul hangzik – muszáj kimondanom: az utóbbi években egyszerűen már nem elég jó gitárosnak lenni a zenebizniszben. Utálom, hogy ezt kell mondanom, mert igazából azt szeretném, ha nem így lenne, tehát ha valaki mondjuk rendkívül jól játszik egy hangszeren, jó lenne, ha azzal elég pénzt is kereshetne. – válaszolja Nita.
„A szomorú valóság viszont az, – folytatja – hogy ez egyáltalán nem elég. Különböző perspektívákból kell magadra mint zenészre gondolnod: névreszóló cuccok, önálló miniturnék, tanítás, online műsörök, stb. stb., mindenféle kapcsolt jövedelmező bizniszek. Ez nagy kár, mivel igazából semmi mást nem szeretnék csinálni, csak gitározni egész nap, de sajnos nem tehetem. Mára már én is eléggé elöl járok abban, hogy a legkülönbözőbb helyekről jussak forrásokhoz: termékek, gitárleckék, fitness-oldal, saját zenekar, szessiönmunka stb, tehát sok mindenen rajta tartom a kezem.
Ez ma már azt hiszem abszolút szükséges ahhoz, hogy zenészként nyugodt lehess és anyagilag hosszú távon is túl tudj élni.” – mondja Nita.
Joe: „Biztosan sokan azt mondanák most neked, könnyen beszélsz, hiszen Alice Coopernek gitározol … Hogy fogtad meg ezt a melót?”
Nita: „Már nagyon korán, nagyon fiatalon eldöntöttem, hogy bárkivel játszom és bármit, ha egyszer felkérnek rá. Nem érdekelt milyen zene volt, nem érdekelt hogy vajon el tudom-e majd játszani a dalokat, nem érdekelt hogy rock, pop, deathmetal, funk vagy milyen stílus az, mindenre igent mondtam, mivel csak az számított, minél többet játsszak és rutint szerezzek. Már nagyon fiatalon igyekeztem a lehető legprofibban hozzá állni, hamarabb ott lenni a próbákon, koncerteken, cipeltem és karbantartottam a cuccaimat, oda-vissza tudtam a dalokat, nem nyűgöltem és jófej próbáltam lenni a zenésztársakkal. Ebben a hozzáállásban is egyre több rutint szereztem.
Amikor évekkel később Kip Winger erre rákérdezett egy hajós rockbulin, ahol két zenekarral is játszottam, annyit mondtam neki: <Folyamatosan keresem az új zenekarokat, így ha bármi olyan buliról hallasz, ahová szerinted jól beillenék, kérlek jussak eszedbe>. Ha így fogalmaz az ember – folytatja Nita – akkor nem hangzik kétségbeesett könyörgésnek és nyomulásnak sem. (…) Három hónappal később, amikor Orianthi kilépett Cooper zenekarából, Kip Winger elküldte az elérhetőségeimet nekik és máris egy audíció közepén találtam magam.
Vicces volt, mert a legközelebbi Alice Cooper/Mötley Crue koncertre, amelyre korábban nézőként akartam jegyet váltani, végül a szüleimnek kellett jegyet vennem, mivel én voltam a fő előadó gitárosa.”- fejezi be nevetve Nika.
Az interjú teljes terjedelmében Bonamassa facebook oldalán nézhető végig és az is kiderül belőle, hogyan lehet továbblépni az alkoholgőzös éjszakázásoktól a rocker-fittnesztanácsadáshoz illetve, hogyan készült Nika “Mariana-árok” című dala.
fotók: musicradar.com, facebook