A Guitar Player magazinnak mesélt Eric Johnson legismertebb, “Cliffs of Dover” című dalának születési körülményeiről. A híres instrumentális tétel a brit gitáros 1990-es “Ah Via Musicom” lemezén jelent meg és amellett, hogy anno egy Grammy-díjat is bevasalt kategóriájában, a Guitarworld által összeállított top-száz gitárszólós listán is az előkelő tizenhetedik helyen landolt.
A 80-as évek elején, még első nagylemezes szerződésének aláírása előtt, Johnson szessiön-gitárosként pengetett különböző előadók mellett, vagy épp stúdiózenészként dolgozott lemezfelvételeken, hogy anyagilag fenntartsa magát.
A dalt akkor írta, amikor 1983-ban két meló között átmenetileg épp a szüleihez költözött: “Volt egy zenehallgatós szobájuk, amit gyakorlásra használtam – meséli – és egy nap elkezdtem játszani ezt az ereszkedő arpeggio-témát. Csak úgy jött az egész, nem volt egyáltalán túlgondolva. De úgy tűnik jó helyen és jó időben csináltam, mert egyszer csak az anyám bedugta a fejét és ennyit mondott: – Ez egy jó dal lesz, nekem nagyon tetszik!”
A folytatás már könnyen jött. “Csak szórakoznom kellett egy kicsit a pontok összekapcsolásával – mondja Johnson – Öt perc múlva az egész dal gyakorlatilag készen volt. Ha volt valami tudatosság, az csupán annyi volt, hogy nem akartam túl sok hangot játszani, hanem egyszerűen csak zenélni.”
A “Dover sziklái” azután évekig csak egy tarsolyban tartogatott koncertdal maradt, és bár a közönségnek tetszett, a Tones című első szólólemezre mégsem került fel. Miután ’89-ben a Capitol Records kiadóval új lemezszerződést írt alá, úgy döntött, végül felveszi. Mivel az eredeti nóta sok improvizácitót tartalmazott, több kísérletezésre is szükség volt, mire a lemezre kerülő végleges változat meg nem született.
És bár zeneileg rendben volt, a szerző a hangzással még mindig nem volt elégedett: “Végig a Stratoval játszottam de a szóló valamiért nem hangzott olyan markánsan, mint ahogy szerettem volna. Ezért előkaptam egy Gibson ES-335-öt és azzal már tetszett hangzás. A dal végén újra a Stratot használtam. A hangzásbeli különbség hallható, de ez szerintem rendben van, talál a dal szellemiségéhez – magyarázta.
forrás: guitar player magazine