nem a hangszer muzeális értékét nézem

Szekeres Tamás – Interjú

Szekeres Tamás a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola gitártanszakán szerzett művész-tanári diplomát, Magyarországon elsőként készített instrumentális rockgitár-lemezt, a `90-es évek elején szerepelt az MTV legrangosabb európai rockműsorában, részt vett az Omen zenekar megalapításában, és 1994 óta az Omega tiszteletbeli tagja. A tizenkét instrumentális albumot jegyző, nemzetközi szinten elismert gitárossal az Őszi Sokadalom keretében rendezett Omega-koncert után beszélgettünk jelenlegi zenekaráról, szólókarrierjéről, gitáriskolájáról, és nem csak.

– Úgy tűnt, sokkal többet szólózott ezen a koncerten, mint az első periódusban, amikor még az Omegával zenélt…

– Nincs különbség, nagyjából ez volt a leosztás régebben is. Lehet, a nótaválasztások voltak mások, hiszen azóta a műsor sokszor cserélődött.

– Milyen érzés az Omegában játszani?

– Már lassan huszonöt éve vagyok a zenekarban. Az Omega gyermekkori kedvencem volt, így mind a mai napig nagy megtiszteltetés és öröm velük játszani, és ennyi idő alatt az ember a jóhoz is hozzá tud szokni.

– Azért tettem fel az előbbi kérdést, mert az Omen időszak után egy interjúban azt nyilatkozta, hogy teniszező típusú gitáros, nem csapatjátékos. Azóta változott bármi?

– A legkevésbé sem. Az Omenre visszaemlékezve, gyermekkori barátaim, jól éreztem magam a zenekarban, három kitűnő albumot készítettünk együtt. Azonban a saját zenekarommal akkoriban nagyon sok dolgom volt, holland menedzsmenttel dolgoztam, és nem lehetett már összeegyeztetni a munkát. A szakítás oka tehát nem az volt, hogy összevesztünk, egyszerűen úgy éreztem, túl sok lenne.

– 1989-ben nemcsak Magyarországon, hanem Közép-, illetve Kelet-Európában is elsőként készített instrumentális rockgitár-lemezt. Hogy jutott lemezszerződéshez?

– Abban az időben Katona Laci volt a menedzserem, aki később az Akela zenekar énekeseként vált híressé, és úgy vélem, döntő részben neki köszönhető az első lemezem megjelenése, hiszen ő adta ki. Így az akkori Guitarmania album – mert később még egyszer fölvettük –egyben az első magánkiadású lemez volt.

– Három klasszikus gitáralbuma is megjelent, és jó pár évvel ezelőtt Erdélyben is koncertezett ezekkel.

– Kézdivásárhelyen is jártam, és emlékezetes maradt számomra a sepsiszentgyörgyi koncert, ahol mínusz 20–25 fok volt a koncert napján. Nagyon jó kis turné kerekedett akkor, és ahogy most bejöttünk Brassóba, majd tovább, Kézdivásárhely felé, megrohantak az emlékek, hiszen Erdélynek ezen a részén azóta nem jártam, és örülök, hogy ismét itt lehetek.

– Amint említette, holland menedzsmenttel és zenészekkel is dolgozott, emellett turnézott Tony MacAlpine gitárossal, vagy az USA-ban Ken Tamplin gitáros-énekessel, lemezei Ázsiában és Nyugat-Európában is megjelentek. Mégis, az 1999-es King Street Blues volt az utolsó szólóalbuma. Mi változott meg a 2000-es évek elején?

– Az Omega többet kezdett dolgozni, és feleségemmel a gitáriskolánkat is komolyabb alapokra fektettük. Azelőtt inkább hangszerboltokban, klubokban játszottam kurzusokat, aztán elhatároztuk, hogy Budapesten, stabil helyszínen lesz a gitáriskolánk. Tehát ez a két dolog, főként az Omega miatt szorult kicsit háttérbe a szólózenekarom, hiszen az Omega az 1999-es Népstadionbeli koncert után játékban maradt. Ez volt a különbség a `94-es és a `99-es Népstadion után, hogy, míg előbbi után „csak” egy lemezt vettünk föl `99-ig, onnantól felpörögtek az események, ha jól emlékszem, 2001-ben jött az Illés – Metro – Omega szuperkoncert, aztán meg turnéztunk, és a folyamatos koncertezés azóta is tart.

– Önálló turnéra még számíthatunk valaha?

– Biztos vagyok benne, csak egy kis türelmet kérek, hiszen az Omega prioritást élvez, és így nehéz leszerződni szólóturnét. Amíg az Omegával ennyi munka van, nem valószínű, hogy olyan sok saját koncertet játszanék, mint régen. Most készülünk egy instrumentális albumra Omega Concerto néven, ahol az Omega-feldolgozások mellett új instrumentális nóta is szerepelne. Szöllősi Katival (Omega basszusgitáros – szerk.) és a Mesterrel, azaz Debreczeni Cikivel (Omega dobos), továbbá a billentyűs Földi Albival (Omega) csináljuk. Lehet, ha már négyen vagyunk az Omegából a produkcióban, egyszerűbb lesz saját koncerteket is játszani. Nagyon hiányzik, úgyhogy rajta leszek az ügyön.

– Közben azért a világhálón felbukkannak újabb szerzeményei, mint a Dimebag vagy a Cyber Highway. Várható, hogy ezek hanghordozón is megjelennek?

– Még nem döntöttem el. Másfél évvel ezelőtt nyitottam egy virtuális lemezboltot (www.tamasguitarmaniaproduction.com), ahol az említett dalok is megtalálhatók egyéb kiadványok mellett. Nemrég jelent meg a legújabb dalom (single) Planned Emotions címmel, amelyet Trunkos Andrissal, az Omega menedzserével és a régi Rolls együttes basszusgitárosával írtunk közösen, amely lehet, hogy énekes változatban az új Omega lemezre is rákerül, de említhetném a Fekete pillangó tavaly megjelent instrumentális feldolgozását is. Ugyanitt két klasszikusgitár-dal is megtalálható. Tehát, aki új Szekeres-kiadványokra kíváncsi, az említett címen egyszerűen elérheti ezeket. Nagyon örülök ennek a webstore formának, mert így saját hatáskörömbe kerültek a kiadások, és leegyszerűsödtek az adminisztrációs feladatok, amelyeket mi zenészek nem szeretünk túlzottan.

– Mennyire követi az új gitáros generációt, például a nyolc húron játszó Tosin Abasit, és mennyire kedveli, illetve próbálta-e az általuk alkalmazott új gitártechnikákat?

– Yoda mester a Csillagok háborújában megmondta, ne próbáld, hanem tedd, és én is ennek megfelelően cselekszem. Ilyen tekintetben is nagy szerencsém van a gitáriskolával, hogy fiatalok között lehetek, akik időről időre felhívják a figyelmemet az új gitárosokra. Úgy érzem, up to date (naprakész – szerk.) vagyok, és a tananyagban szerepelnek a legújabb arcok is. A gitáriskolában az egyik legnagyobb kedvenc Marco Sfogli, csakúgy, mint Jack Thammarat vagy Guthrie Govan. A sokhúros gitárokkal azért nem foglalkozunk, mert egyrészt ez inkább egy ortodox (hagyományos) tananyag, másrészt meg bonyolult lenne mindenkinek beszerezni nyolchúros hangszert. De természetesen ezek is nagyon tetszenek. Kedvenc gitárosom nagyon hosszú ideje Tony MacAlpine, és ő is átállt a „sötét oldalra”, nyolchúros gitáron játszik. Ezért nem is szerepelnek a repertoáromban az új számai, mert mi hathúros gitárral ügyeskedünk.

– Apropó kedvencek. Yngwie Malmsteen (a neoklasszikus gitározás megteremtője) új dolgait hallgatja?

– Persze, nagyon szeretem. Malmsteen volt az originál arculat, ő volt az első a műfajban, úgyhogy nagyon nagy kedvencem ő is.

– Vannak gitárosok, akik egy idő után a nehezebb kompozícióikat, szólóikat nem tudják jól előadni. Az ön játékát hallgatva, úgy érzem, az idő elteltével egyre jobban játszik. Mennyi gyakorlás szükséges ehhez?

– Négy órát gyakorlok, kettőt klasszikus gitáron, kettőt pedig elektromoson, „tiszta időben”. Ahogy egykori gitárprofesszorom, Szendrey-Karper László mondta, „a vakaródzás ebbe nem számít bele”, tehát ha telefonálás vagy bármi más van, megáll az óra, mint a sakkban. Vasárnap pihenőidő van, de olyankor sem állom meg, hogy ne piszkálgassam a gitárt.

– Komoly gitárgyűjteménye van…

– Valóban, van egy körülbelül hetven gitárt számláló hangszergyűjteményem, azonban ezek nem mind koncerthangszerek, közöttük vannak a gitáriskola-hangszerek is.

– Az is köztudott, hogy a gyűjteményében levő híres gitármodelleket is szívfájdalom nélkül módosítja, tuningolja, nem őrzi meg eredeti állapotukban.

– Valóban, nem a muzeális értékét nézem egy hangszernek, hanem azt, hogy használni lehessen. A mai koncerten is egy Medgyesi Tibor barátom által feltuningolt Gibsonnal játszottam.

– Tervezte egy olyan lemez elkészítését, amelyen Magyarországi gitárosokkal játszana duetteket. Ennek mi lett a sorsa?

– Az, hogy elfelejtettem, és köszönöm, hogy emlékeztetsz rá, meg fogom csinálni.

٭ Az interjú a Székely Hírmondó napilap 2016. Szeptember 6-ai számában jelent meg