Szijártó Zsolt – Stoppos a galaxisban

Bár Szijártó „Szupermen” Zsolt első instrumentális albuma 2019 tavaszán jelent meg, úgy vélem, majd két év elteltével is megér egy misét. Hősünket koncerten 2011-ben láttam először, Tim „Ripper” Owens zenekarában, aztán néhány évvel később ismét volt szerencsém a gitárjátékát élőben hallani. Első pillanatban megragadott, hogy minden egyes hangot úgy szólaltatott meg, mintha az lenne az utolsó. Szeretem, ha egy gitáros játékának van személyisége, és Zsolt gitározása ilyen. Zenekartól függetlenül, legyen az After Rain, Akela, Omen vagy Kárpátia, ahogy a vendégszereplések esetében is, markáns stílusa azonnal felismerhető. Ezért örültem, amikor instrumentális szólólemezt jelentetett meg.

A cél nyilván nem egy talicska pénz szerzése volt, hiszen az instrumentális rockgitározás rétegzene, akkor is, ha mondjuk egy Jeff Beck, Joe Satriani és Steve Vai a lemezeladásokból is vígan megélne. Azonban Magyarországon nem ennyire rózsás a helyzet. A Szekeres Tamás 1989-es Guitarmaniája óta megjelent instrumentális gitáralbumokkal finoman fogalmazva sem lehetne Dunát rekeszteni. Elsősorban azért, mert a közönség részéről nincs erre kellő kereslet. Ezért is emelem képzeletbeli kalapom Szupermen előtt.

Bár a tíz szerzeményben hősünk nem rejti véka alá tudását, szó sincs vég nélküli tekerésről. Igazi – nem kevés vendégzenész segítségével rögzített – dalokat hallhatunk verzével, refrénnel és természetesen remekbe szabott szólókkal. Zsolt fogós dallamokkal operál, a gitár szépen meséli az egyes történeteket, az a fajta zene ez, amely az instrumentális zenét nem ismerő rockzene-kedvelőket is elcsábíthatja, amennyiben adnak a produkciónak egy esélyt.

A Denevér stúdióban rögzített, kitűnő hangzású lemezen a középtempó dominál, rögtön az első Ne ess pánikba! címének megfelelően egy vidám, dúdolható darab. A szóló eszünkbe juttatja, hogy azért mégis egy rockgitáros szólóalbumát halljuk, Zsolt kicsit kergetőzik benne a hangokkal. Az Űrhajótöröttből kihallani a kietlen tájon vergődő magányos pilóta nyomorát, a remény a szóló alatt felpörgő tempóban csillan meg. A Földfogyatkozás döngölő riffje hangsúlyozza a dal témájának súlyát, ám a helyzet nem reménytelen, ahogy azt Beke Márk billentyűszólója és Szupermen válasza tolmácsolja. A Ha felhő jön, Zsolti megy! című opusz egy napsütéses, „satrianisan” vidám darab, ötletes, belassulós fináléval. Ha még valaha megyek tengerpartra, az úton az autóban biztosan ezt hallgatom majd. A Már elégtünk volna ismét döngölős tempóval operál, szólója pedig nagy szívcsücsök nálam.

A képzeletbeli bakelit B1-es dala lenne a Léghajóval a napba, amelyben az egyértelműen öngyilkos próbálkozás képzeletbeli hőse a kezdeti töprengés, majd a szóló alatti megtorpanás után mosolyogva vág neki utolsó útjának. A Szabadesés a nyárba igen lendületes dal, melyre a szóló alatti gitárpárbaj teszi fel a koronát. A címadó dal lírai felvezetője után egy középtempós, utazós darabbá alakul, a 4G6-ás a hetvenes évek hard rock nagyjait idéző riffje után egy kegyetlen metal monstrummá növi ki magát. Említést érdemel a basszusszóló, ahogy az eltérő filmekből érkező gitárszólók is. A záró Sörútrendszer sokunk álmát valósítja meg, még ha csak alig több mint három perc erejéig is. Az album Szijártó Zsolt Youtube-csatornáján végighallgatható, míg a CD többek között a Media Markt- és a metalshop.hu-oldalakon is megvásárolható. Megéri beszerzeni.