A cím egyértelmű utalás Steve Vai hathúrmágus pár napja közzétett, Zeus in Chains című kompozíciójára, mely minden idők egyik legnagyobb gitárhírójának január 28-án Inviolate címmel megjelenő tizedik sorlemezéhez hivatott étvágyat gerjeszteni. Emellett azonban egyik nemrég írt komment hatását is tükrözi. A hozzászóló valami olyant írt, hogy Petrucci és Vai nem tudtak megújulni. Számtalanszor felvetődik ez a téma egy-egy stílusteremtő gitáros vagy zenekar aktuális produkciója kapcsán. A két szóban forgó óriás mellett rengetegen megkapják az „á, csak önmagát ismétli X hathúros vagy zenekar…”, és itt most csak két nevet említenék: Malmsteen és a Dream Theater.
Egyetlen hangból felismerhetőek, rengetegen másolják, néhányaknak meg jobb esetben hatásukra (is) alakult ki önálló, ám kevés kivételtől eltekintve fent nevezettekének markáns stílusa közelébe sem érő előadásmódjuk. Mégis például a Dream Theatertől sokan valami teljesen újat, mást várnának, vélhetően akkora ugrásokat, mint amekkorát az Images…jelentett az első lemez után, majd az Awake az Images-t követően. Mikor egy-egy új lemezen a jól ismert ízek, fordulatok hallhatók, jön a szöveg az önismétlésről, rutinról, hasonlókról. Magam nagyon nem így látom ezt. Például a két utolsó DT-lemez a megszokott ízek dacára más, mint a korábbiak, kihallható, hogy ugyanúgy készültek, a dalok zenekari jammelések eredményeként álltak össze. Malmsteen Parabellum-át össze lehet ugyan hasonlítani mondjuk a Trilogy-val, de ha a „legyintők” oda is figyelnek, nem pedig az van, hogy 10 éve hallgatták utoljára a Trilogy-t és két percet a legutóbbi album bármelyik dalából a napokban, rádöbbennek, hogy bizony itt nem újramikrózott hideg kajáról va szó.
Egy kér(d)éssel zárok, hadd ne maradjak buta: nevezzetek meg olyan rockzenei előadókat, zenekarokat, amelyek LEMEZRŐL LEMEZRE ismét feltalálják/ták a spanyolviaszt, vagy, ha úgy tetszik, folyamatosan megújulnak. Közben meg hallgassátok Zeusz vergődését béklyóiban.
Fotó: distortedsoundmag.com